Time

  Nos, sziasztok.
  Úgy terveztem, hogy most majd csak úgy ömlenek belőlem a szavak. De ezzel mindig így járok. Elképzelem, hogy minden simán, gördülékenyen fog menni, ám ez sosincs így. Valami mindig megakadályoz ebben.
  Valójában azért jöttem, hogy eznézéseteket kérjem, amiért már egy hónapja nem volt rész. De ne féljetek! Már dolgozom rajta, csak kicsit megrekedtem. Valami igazán jót szeretnék kihozni, valami olyat, amit szívesen olvastok, és alig várjátok, hogy folytathassátok az olvasást. Viszont mintha egy gát lenne a fejemben, ami megakadályozza, hogy a képzeletem szabadon szárnyalhasson.
  Ha pedig már itt vagyok, megköszönném a sok kommentet, és dícséretet, a feliratkozásokat, és az ajándékokat. Nagyon szépen köszönöm! Tényleg. El sem hiszitek mennyire sokat jelent ez nekem.
Ez az első olyan kis történetem, ami viszonylag nagyobb "sikerü", ha fogalmazhatok így, és amit elfogulatlanul dícsérnek ismeretlenek. Mert elég hitetlen vagyok. Magammal szemben, és másokkal is. És még most sem igazán hiszem el, hogy valami, amit én csináltam, azt ennyire szerethetik. Szóval tényleg, NAGYON-NAGYON KÖSZÖNÖM!♥

Nem tudom, mikor folytatódik Malia kis története. A héten már nem valószínű, mert táboroztatok a hétvégén, hétközben pedig dolgozom. Suliidőben pedig nem tudom, mennyire lesz időm. De én igyekszem, tényleg!

Millió puszi nektek!♥